2010. december 20., hétfő

forró tea mix

vasárnapeste... hülyevagyok hétfő van. tévedésekben élek azthiszem.. szóval csapó2: hétfő este. holnap reggel 9kor vizsgázom (gazdtöriből szeretnék 5öst, és mivel 3 féle osztályzat van, eddig 3ast kaptam a majdnem ötösre, ezért bánt a dolog vááágjátok) szoval én hülye jelentkeztem javításra. nagy hiba, mindegy, mostmár megcsinálom. ezután fogok még elkezdeni tanulni. egy egyetemistának sosincs késő. reggelig van még idő. nem vagyok annyira jól. azt hiszem egy ideig h továbbléptem,és rádöbbentenek a dolgok h mégsem. lehet a gyengeség jele a blogomon kiírni országvilágnak (na csak szeretném én h ennyien kövessenek), hogy mi bánt, vagy mi az aminek örülök, de én épp ettől vagyok én. hogy ki kell írnom magamból, el kell mondanom az embereknek. lehet önsajnáltatásnak tűnik, figyeljetek én is jobban örülnék ha nem kéne a halálról írnom. temetések, fekete ruhák, sírkövek. már unom. nem arról kellett volna szólnia ennek az évnek, hogy szám szerint a 5. temetésre kelljen mennem ma reggel. persze h nem rólam van szó.még ha nem is mindannyian hozzám álltak közel, látni a legközelebbi szeretteidet, akikről világ életedben hitted, hogy sosem látod őket sírni, és összeomlik az az erősség, amit gyerekként hittél. a szupererő ami anyának meg apának van. persze így is erősek, és felnőttem én is. tudom, hogy így megy a világ. de egyszerűen nem vagyok hajlandó felfogni. a forró tea segít. ha kibeszéled magadból és közben forró teát kortyolgatsz, felmelengeti a lelked az édes ital. aztán jönnek a könnyek. a hideg,sós könnyek, belehullanak  a teába, és máris eltűnt az egész varázs, eddig tartott a forró melengető édes érzés. tényleg ennyi jár? egy kortynyi feloldozás? és persze nem áll meg az élet, nem várja meg, hogy feldolgozd ami történt. hogy kisírd magad kedvedre és megvárd, hogy jé jobb kedvem van. nem. menni kell, dolgozni, tanulni, vizsgázni. lehet hogy jobb is. önsajnáltatás? gondolj amit akarsz, én nem magamat sajnálom. ezt az évet, amit utálni fogok örökre. 2010! bárcsak ne lettél volna!! 
és itt jön az hogy belegondolok mit írtam. egy részét tuti utálom. de vannak olyanok amikre meggondolatlanság lenne nem emlékezni. rengeteg új arc, új barátok, akik nélkül ma már el sem tudnám képzelni a mindennapjaim. új élmények, kellemes beszélgetések, vidám percek. ezekről kell gondolkoznom. a rosszakról nem is akarok, és nem is tudok képet adni nektek. a jó dolgokról viszont mindig próbálok beszámolni. itt van hát a hétvége összegzése, eltekintve a matekfüzet fölött görnyedésről, a százas zsepik elfújásáról, a könnyektől, a sírkőre vakító fénnyel áradó napsütéstől.. 
imádlak titeket, köszönöm hogy vagytok nekem. legközelebb nem leszek ilyen nyálas ígérem. és addigra gazdaságtörténet zseni leszek, i promise.

péntek







szombat




















vasárnap



falu karácsonyfája ^^


már csak 4 nap karácsonyig, és kettő addig, hogy legalább pihenhessek egy kicsit ;) holnap 9től, és szerdán 1től van programotok?? persze, szorítsatok adrusnak, köszi:)) xoxo, ponilány <3

2 megjegyzés:

  1. szuperek a képek. annyira szépek, de tényleg :)

    VálaszTörlés
  2. cukorfalat vagy, köszönöm:)) fura volt most visszaolvasni, mit írtam majdnem egy éve.

    VálaszTörlés