2010. december 11., szombat

boltív

"...a helyiség olyan volt akár egy amfiteátrum, vagy mint egy tárgyalóterem, azonban középen - a láncos szék helyett - egy kőemelvény, azon pedig egy faragott boltív állt. Az ősrégi, csúcsíves építmény olyan romos és ingatag volt, hogy H. nem is értette, mi tartja még egyben. Fal nem volt körülötte, hogy megtámassza, viszont lógott rajta egy megfakult fekete függöny, vagy fátyol, ami - bár a helyiségben állt a levegő - finoman lengett, mintha nemrég hozzáértek volna. [...] Az a furcsa érzése támadt, hogy a függöny mögött áll valaki. Óvatosan megkerülte a boltívet, de senkit nem talált ott. Nem látott más, csupán a kopott függöny fonákját.
-Menjünk tovább! - a lány hangja ijedten csengett, ijedtebben, mint ezelőtt. H azonban valamiért vonzónak találta a romos, ingatag boltívet, és kiváncsivá tette őt a lágyan lengő függöny. Erős kisértést érzett, hogy felkapaszkodjon az emelvényre, és átmenjen az építmény alatt. [...] Hallani vélt valamit: a függöny túloldaláról halk suttogás, motyogás szűrődött át. -Mit mondasz? - kérdezte. Hangja zengve visszhangzott a teremben. - Senki nem szólalt meg, H! H elhúzódott, és tovább bámulta a függönyt. - Valaki suttog a túloldalon! - mondta. - Senki más nem hallja?  - Én hallom őket - suttogta L.  - Odabent emberek vannak!

[...] S olyan szelíden dőlt el, mintha  a kedvéért lelassult volna az idő. Teste kecses ívbe feszülve hanyatlott a boltív megfakult függönye felé. A függöny nagyon lebbent, mintha szélroham kapott volna belé, majd miután S átesett alatta, visszahulott a helyére. H nem törődött a diadalittas ordításokkal, hiszen S csak elesett, s mindjárt előugrik majd a boltív mögül...S azonban nem bukkant fel többé.  - Nem segíthetsz rajta! - Menjetek érte, mentsétek meg, hozzátok vissza! - Már késő.... - Biztos elérjük még... - Nem segíthetsz rajta, H! S nincs többé...
Dehát ő nem értheti, a függöny mögött emberek vannak! Hallotta a suttogásukat, mikor először járt a teremben! S csak elrejtőzött, láthatatlanná vált... "

tudom, hogy a függöny mögött ott vannak az emberek. a szeretteink. egyre többen, mi pedig egyre kevesebben maradunk a függöny ezen az oldalán. Sosincs benne logika, hogy miért pont te, miért pont akkor kerülsz a függöny túloldalára. milyen lehet ott? nem akarom megtudni. de azt sem akarom h bárki megtudja..
az élet viszont megy tovább. a boltívon ringadozó függöny ezen az oldalán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése